Mi zajlik a kulturális harc kulisszái mögött?

A kultúrharc hátteréről zajlott az MCC Feszt After második panelje, ahol a meghívott vendégek Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet elnöke, Rod Dreher, a Danube Institute hálózati projektjének igazgatója, a The European Conservative szerkesztője és James Jay Carafano, a Heritage Foundation vezető tanácsadója volt. Az esemény moderátoraként Kálnoky Boris újságíró, az MCC Média Iskola vezetője szolgált.

Nyitásképp Kálnoky feltette a kérdést: egyáltalán kultúrharcosok-e a vendégek, és ha igen, ki az ellenség? Pappin szerint igen, ők harcosok, de a harc kultúra és anti-kultúra között van. Kultúránkat a kereszténység hozta létre, ezt akarják letörni ellenségei. Ha nem támogathatjuk a családokat, a vallást, akkor kultúránk meghal, akkor anti-kultúráról beszélünk. A baloldal támogatja ez utóbbi törekvést, és megértettek valamit, amit a jobb még nem: ez a politika és a jog kapcsolata. A jobboldal tudja, hogy a kereszténység építette fel kultúránkat, és azt hiszik, hogy egyszerűen folytathatjuk ezt. De ha rossz törvények vannak, a kultúra hamar meg tud változni. A politikának támogatnia kell a hagyományos kultúrát Pappin szerint.

Dreher úgy véli, hogy a jobboldal vezetői azt hitték, a kultúra majd megoldja a saját gondjait, de ennek eredménye katasztrófa volt. Hiába nyertek választást, nem tudták megvédeni a családokat és a vallást. Egyesek szerint már a hatvanas években fontosabb volt a szexuális forradalom, mint a bolsevik forradalom. A kultúrának kell, hogy néhány dologra azt mondja, hogy tilos, tabu. De az új kultúra a tiltást tiltja, így akarja eltörölni az öröklött, kapott kultúrát. Ez a kultúrharc lényege, mert így nem lehet élni. Az ember nem választja, hogy érdekli-e a kultúrharc, mert a kultúrharcot mi igenis érdekeljük. Az amerikaiak egy része azt hiszi, hogy élni lehet és élni hagyni, de a baloldal egyre ellenségesebb a konzervatívokkal szemben, pedig a vallásos jobboldal csak védi a saját értékeit. 

Carafano szerint a magyar jobboldal sokkal menőbb, mint az amerikai. A magyar jobboldaliak fesztivált rendeznek, zenélnek, és ezért irigykedik. Carafano szerint két kérdés van most a jobboldaliak előtt: kik vagyunk és miben hiszünk? A baloldal régen a hétköznapi embereket képviselte, ma viszont az elitet. A célja, hogy még több hatalmat adjanak az elitnek. Az amerikai jobboldal pedig kék galléros, vagyis munkásmozgalom lett, a hétköznapi embereket szólítja meg, akik valami mást akarnak. Ezek az emberek dühösek, mert normális életet akarnak élni, és ezt elveszik tőlük. 

Carafano kifejtette, hogy az hétköznapi embereket néhány témával jól meg lehet szólítani. Az egyik a bevándorlás, mert igenis bele akarnak szólni abba, hogy nézzen ki az országuk. De fontos téma még az energia is. Ma az a konzervatív, aki ezen témák miatt aggódik. Dreher szerint a washingtoni republikánusok egyszerűen kimaradtak a legfontosabb vitákból. Pappin szerint a baloldal néhány évtizede olyan volt, mint a bibliai kígyó, aki azt mondta, tedd meg ezt, és majd szabad leszel! A végeredmény San Francisco, ahol a drogosok laknak az utcán, és a Soros-támogatta ügyészek lazítanak a bűnüldözési gyakorlaton. Budapest ennek ellentéte, itt békés fesztiválokat tartanak, kulturáltan szórakoznak, a rendőrség működik. Carafano szerint ehhez irányítani kell az intézményeket, hogy irányt mutassunk kulturális téren, ez az egyik lecke Magyarországról. A magyar siker része, hogy sikeres civil társadalmat hoztak létre, pedig a környezet úgymond mérgező volt, hiszen az EU nem a konzervatív ügyeket támogatja.

Dreher szerint tévút volt a Reagan-féle gondolat, hogy az állam ne nyúljon a kultúrához. Orbán Viktor azt mondta, hogy ha hátra dőlünk, és nem teszünk semmit, akkor végünk lesz, mint az amerikai jobboldalnak. A kultúrharc minden országban más, Dreher szerint a gyökerei a múlt században vannak. A hatvanas évekig a normális értékeket a kereszténység határozta meg, aztán a kulturális párbeszéd keretei feloldódtak, hiszen most már nincsen közös referenciapontunk, amelyek alapján megnyugodhatnának a viták. 

Pappin szerint lassú dolog kultúrát építeni, és hamar le lehet törni. Az anti-kultúra oldalán viszont nincsen ott az emberi természet: az emberek boldogtalanabbak, ha nem házasok és nincsen egy kulturális csillag, amihez igazodhatnak. Remélhetőleg rövidesen elmúlik az őrület hullámja – fogalmazta meg reményét. Carafano szerint mindig voltak kultúrharcok, de csak akkor beszélhetünk háborúról, ha van, aki felveszi a harcot. A baloldal átveszi az intézményeket, például van már woke country zene is. 

Kálnoky kérdésére, miszerint nem gazdasági-e a változás gyökere, Pappin a kulturális oktatás fontosságát emelte ki. A baloldal ígérete az volt, hogy ide-oda repülhetünk, gazdagok leszünk, következmények nélkül szexelhetünk, és most kiderült, hogy ez nem igaz. Pappin szerint tévedés, hogy a gazdaság megváltoztatásával azonnal megváltozik a kultúra is. Carafano szerint a magyar jobboldal azért nyert, mert olyan területeken ért el eredményt, amelyek fontosak voltak az embereknek, ha az amerikai jobboldal is ezt teszi, sikeres volt. Pappin szerint a baloldal előnye, hogy évtizedek óta azon töri a fejét, milyen eszközökkel hozhatják el a nyugati vezető kultúra tönkretételét. A legegyszerűbb mód arra, hogy konzervatívak legyenek az emberek, hogy ha megházasodnak és gyereket vállalnak, ilyenkor sok dolgot újra kell gondolniuk. Dreher számára a konzervativizmus a keresztény hite. Természetesen mindenki élje úgy az életét, ahogyan szeretné, de már nem hiszünk a kultúránkban, nincsen objetkív értékeink, amelyekhez igazodhatunk – és ez az, ami ijesztő.

Fotó: Ficsor Márton